Emlékezés gyülekezetünk egykori lelkipásztorára, Molnár András nagytiszteletű úrra

Nyugalmazott lelkipásztorunk életének 89. évében 2019. december 2-án tért vissza a Mindenhatóhoz, búcsúztatása a Fasori Református Templomban volt december 20-án.

Az ifjú teológus

„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél…”

Filippi 1,21-23

„Bandinak egy nagy hibája van” – mutatta be hajdanán Józsefvárosban Czeglédi István Molnár András segédlelkészt –, „hogy túl fiatal, de ezen minden nap dolgozni fog.”

Molnár András 1931. július 4-én született Budapesten a református Bethesda kórházban. Édesanyja tanította imádkozni, sőt a zsoltárokra is. Az elemit a Simor utcai iskolában végezte, ahol cserkész apród is volt. Hittanórákra, később a Nagyváradi téri gyülekezet vasárnapi iskolájába járt és ott konfirmált. Ekkor meghívták a Nagyvárad téri ifjúsági csoportba, ahol 1947-ben átélte Isten személyesen megszólító Igéjét és szeretetét. Megtérés után beépült az ifjúsági munkába, gyerekszolgálatba, énekkarba, amit egy ideig vezetett is. A gróf Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett 1949-ben.

1956. április 29. Esküvő, Nagyvárad téri templom

Az akkori ébredési események, evangélizációk, nyári táborok mély lelkisége nagy hatással volt rá és belső indíttatásra jelentkezett a Budapesti Teológiai Akadémiára, ahol 1955-ben kapta meg a lelkészi oklevelet. A teológián évfolyamtársaival a lelki ébredés gyermekeiként rendszeresen tartottak imaközösséget, s erősítették egymást a hitben.

Két év Majosházi és két hónap Pestújhely szolgálat után Czeglédi István lelkipásztor meghívta 1954. október 10-től a Józsefvárosi gyülekezetbe. Már az első napon három szolgálat várta (gyermek mese délután, esküvő, istentisztelet). Ebben az időben rendkívül mozgalmas élet volt a gyülekezetben. Minden este istentisztelet (ahol orgonált), reggel áhítat a gyülekezeti teremben. Délutánonként különböző csoportoknak bibliaóra. Sok fiatal járt ezekre az alkalmakra.

Beiktatás 1980-ban – Adorján József esperessel

1956. április 29-én kötött házassági szövetséget Nagy Irén tanítónővel, aki a Nagyvárad téri gyülekezetben gyermek csoportokat, lánykört, énekkart vezetett. „Istentől kaptuk egymást ajándékba, hogy ezután együttes erővel tudjunk szolgálni Neki.” – fogalmazta meg András bácsi.

Molnár András fiának konfirmációján 1971-ben Kovács Bálinttal

Az 1956-os harcok során először csak néhány ablak tört be a Salétrom utcában, majd november 5-én aknatalálat érte a parókia épület egy részét. Romba dőlt a lelkészi hivatal, a gyülekezeti teakonyha, s a három szolgálati lakás egy-egy része. Mindenki megmenekült, még az anyakönyvek is.

1957. október 29-én megszületett fiúk, Andris, akit Kovács Bálint nagytiszteletű úr keresztelt meg.

Kovács Bálintot koholt vádak alapján bebörtönözték, őt pedig Mátraházáról sürgősen hazahívták és kihallgatták. A helyettesítést neki kellett végeznie e nehéz időszakban. 1980. márciusában, Kovács Bálint nyugdíjba vonulása után, a gyülekezet egyhangúan megválasztotta, aminek nagyon örült. Az anyakönyvek szerint abban az évben több mint 150 temetés és több mint 50
keresztelő volt. 22 év szolgálata során rengeteg látogatást, lelkigondozást, építkezést, koncertszervezést, segélykiosztást végzett. Kiépítette az ökumenikus kapcsolatokat, Irénkével az iskolai hittant, evangélizációs heteket szervezett és tartott. Bacskai Bálint is nála konfirmált, az ő idejében lehetett ifis, kórustag, segédlelkész és tőle vehette át 2002-ben a stafétát.

Irénke néni és András bácsi a konfirmandusokkal
Molnár András és Szélné Sebor Lilla lelkipásztorok a konfirmáltakkal

Milyen vigasztalást meríthetünk a gyászjelentésen is szereplő szakaszból? Úgy tűnik, mintha az élet során csak rossz és még rosszabb közül választhatnánk. Ez Pál apostol helyzetében is hasonló: vagy kivégzik, vagy még benntartják, milyen szomorú, kétségbeejtő kilátások. Az apostol azonban ismeri Krisztust, és ezért másként értelmezi a helyzetét. Két jó dolog között szorongattatik: az elköltözés, mert akinek az élet Krisztus, a halál nyereség; vagy a testben, szolgálatban maradás, amire még látása szerint nagy szüksége van a gyülekezetnek. Mennyire más így érte-
ni és így élni az életet!

Mi hogyan látjuk a mi történetünket? Molnár András élete arra biztat, hogy mi is ragadjuk meg az életet – Krisztust!

Bacskai Bálint lelkipásztor

A Molnár család a gyémántdiploma átvételekor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük